Az iszlám pártok Európa-szerte erősödőben vannak. Egy iszlám tudós úgy látja, hogy ez veszélyt jelent a demokráciára és az európai értékekre.
„E pártok számára a vallás a program központi eleme és a döntő mobilizációs tényező. Ezt vészjelzésnek kell tekinteni. Az iszlám pártok gyakran a demokrácia vagy az emberi jogok álarca alatt jelennek meg, mint például a holland „Denk” párt vagy Németországban a „Dava” és a „BIG”, de olyan antidemokratikus értékeket képviselnek, mint a szabadság korlátozása és a nők elnyomása” – mondta Ednan Aslan iszlám tudós a Krone-nak.
Az iszlám pártok ezért „veszélyt jelentenek Európára”. A professzor szerint a politikában is aggasztóak a bevett pártokban, például az SPÖ-ben, a Zöldekben vagy a német SPD-ben lévő iszlamista egyének, akik gyakran sok preferenciaszavazatot kapnak a választási kampányokban.
„Ha a politikai iszlám veszélyt jelent az olyan országokra, mint Egyiptom, Jordánia vagy Törökország, akkor Európára is veszélyt jelent. Az iszlamista szervezetek célja egy iszlám állam és egy saría-orientált társadalom létrehozása, beleértve a szabadság korlátozását, a kötelező fejkendőt és a középkori büntetőintézkedéseket” – mondta Aslan.
„Irán, Afganisztán, Szudán és Törökország egyes részei megmutatták a politikai iszlám eredményeit: az emberek szenvednek és menekülnek az ilyen körülmények miatt. A politikai iszlám alapja a Nyugattal szembeni kifejezett ellenségesség. Az általunk ismert Európa nem létezhet együtt a politikai iszlámmal. Ezért fontos, hogy felismerjük ezt a veszélyt és küzdjünk ellene” – folytatta.
Európa azonban nem képes magabiztosan megvédeni értékeit. Az iszlám ezt gyengeségként érzékeli.
Aslan figyelmeztet: Ausztria a szabadságjogok és az iszlám vallásként való elismerése miatt „jó otthon” a politikai iszlám számára. Sok aktivista megy Ausztriába. Az iszlám szervezetek hálózatba vannak szervezve, és szoros együttműködést tartanak fenn a kontinens határain túl. Ezek a struktúrák egyre professzionálisabbá válnak.
Aslan szerint a betiltások nem célszerűek a politikai iszlám kontextusában, mivel egyik párt váltja a másikat. Sokkal fontosabb a problémák láthatóvá tétele. A belpolitika azonban nem ismeri fel a politikai iszlám veszélyeit. A jobboldali pártok ellen mindig lehet harcolni, de az iszlám fasiszta formáit nem ismerik fel.
A lakosságot személyes tapasztalatok riasztják, például a villamoson vagy bizonyos városrészekben. Ezeket az észleléseket azonban a társadalom leértékeli. Az embereket rasszistának vagy iszlamofóbnak bélyegzik, és elveszítik a bátorságukat, hogy beszéljenek ezekről az incidensekről.
