Várkonyi Véta 11 évesen lett a Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus balett szakának növendéke. Ki hinné, hogy a semmiből kellett újraépítenie az életét?
Véta első évfolyamos balettnövendékként a Magyar Táncművészeti Egyetem kollégiumában lakott, amikor a pilisvörösvári házuk leégett. Családja tíz napig tudta titkolni a bajt előtte. Addig semmit sem tudott az otthoni tragédiáról, mivel az édesanyja megkérte, hogy a hétvégén inkább ne menjen haza.
A tűzesetben ugyanis az egyik bátyja megégett, kórházba került. A tanári, nevelői ezután igyekeztek mindenben segíteni, a kollégiumban például kikötötték a wifit, nehogy a lány a netről tudja meg a szomorú hírt.
Végül a rá következő héten az édesanyja telefonon hívta Vétát és elszólta magát: „már nincs olyan, hogy haza”. A kislány vigasztalhatatlan zokogásban tört ki. Hiszen abban a házban volt a múltja, az összes emléke.
A kis táncoslány sokkot kapott, amikor hazaérve az udvaron üszkös tetőgerendák, az eltűnt emelet, a földszinten füstszagú, megégett bútorok látványa fogadta. Biztosítás nem volt rá. Ennek már két éve… Azóta a ház félig elkészült, Véta édesapja építgeti, ahogy a pénze, ideje engedi.
„Szerencsére a tűz nem vonta el a figyelmemet a nagy álmomról, hogy szólótáncos, balettművész legyek. A tánc teljesen lekötötte a figyelmemet, még többet dolgoztam, mint előtte. A mestereim pedig mindenben támogattak” – mesélte az AcNewsnak Véta.
A kamaszlány szobája falán új képek lógnak, az ágyán új plüssállatkák pihennek. Asztalán a Pokorni Zoltántól kapott Hegyvidékért emlékérem pihen. Mellette a Magyarország Legjobb Táncosa elismerésként kapott szobor és a Magyarország Legígéretesebb Tehetsége díj ékeskedik. Mindhármat ő kapta.
Vétáról tudni kell: 2 és fél évesen már táncolt, félév múlva pedig korkedvezménnyel indulhatott és meg is nyerte a magyar bajnokságot. Ötévesen a 8-12 évesek között indult az Olaszországban rendezett világbajnokságon, ahol úgy kellett feltenni őt a dobogó második fokára, mert annyira kicsi volt, hogy egyedül nem tudott fellépni rá.
Magyar zászlóba csavarva ünnepelte öt az 5000 fős közönség. Egy év múlva Lengyelországban 2 kategóriában is megnyerte a világkupát, majd megkapta a Világkupa Legjobb Táncosa-különdíjat is. A lengyel közönség vigyázzállásban hallgatta végig a tiszteletére lejátszott magyar himnuszt, utána pedig tapsviharral ünnepelte a kis bajnokot. Az ott nyert érem és serleg az összes többivel viszont a lángok martalékává váltak.
Véta büszke rá, hogy egy lendülettel 8-9 piruettet és akár 36 fouetté-t képes megcsinálni, míg a felnőtt táncosok is csupán 3-4 forgást kockáztatnak előadásokon.
Persze a sikert nem adják ingyen. A pilisvörösvári lány az első, aki bemegy a balett-terembe és minden nap ő az utolsó, aki elhagyja. A lábai sebesek a sok gyakorlástól, 3 havonta kopnak el spicc-cipői, de nem adta fel soha, a fájdalom szerinte csak erősebbé tette.
Este a táncpróbák végén a kollégiumban is inkább gyakorol, a takarodó után az ágyban is erősítő,- és nyújtógyakorlatokat végez. Nem véletlen, hogy olyan elismert művészek, mesterek fogják a kezét, mint a Kossuth -, és Prima- díjjal kitüntetett Aleszja Popova, aki 3 éves korától tanítja.
Várkonyi Véta azóta fellépett a Budapesti Operettszínházban a Nemzeti Táncszínházban, idén külföldi kurzusokra, balettversenyekre készül. Tény, hogy nem esett messze az alma a fájától, mivel nagybátyja, Barbay Ferenc, a Magyar Táncdíj kitüntetettje, 20 évig volt a Müncheni Állami Operaház első-szólótáncosa, majd igazgatója.
Balett-történelmet írt, miközben a nevét gyakran együtt emlegetik Markó Ivánéval, akivel iskolatársak és jó barátok voltak. Véta legelső balettcipőjét -talán nem véletlenül- éppen a nagybátyjától kapta. Ez a számára nagyon fontos emlék is elégett.
„Sajnos az összes képem odaveszett a tűzben. A lányom viszont hobbiból festeni kezdett, örömmel figyelem őt, és ha kéri, segítek neki – mesélte Várkonyi Balázs festőművész, Véta büszke édesapja. –Az édesanyám is festőművész, egy nap talán sikerül majd háromgenerációs kiállítást rendeznünk. A lányom ugyanis tehetséges a festészetben is, ha akad kis szabadideje, azonnal ecsetet vesz a kezébe.”
„Régen gyakran apu mögé osontam a műtermében, és figyeltem, amint épp alkot. Nagyon tetszett, hogy a vásznon semmi sincs, aztán gyorsan megtelik élettel. Amikor festek, apu tanácsot ad, hová tegyem a fényt, a színeket. Az én utam azonban a tánc világába visz, szeretnék balettművész lenni” – mondta búcsúzóul az AcNewsnak Véta.
