A tengerbiológus, profi búvár és díjnyertes producer egyedüli magyarként dolgozott már környezetvédelmi projektekben, és kicsit sem tartja extrémnek, hogy merülései során cápákkal találkozik. A férfi egyik legfőbb célja a tengeri élővilág megmentése, amibe a jövő generációját is bevonná.
– Hazánkban nem sok tengerbiológus dolgozik. Hogyan jött az ötlet, hogy ezt a hivatást választja?
– Gyermekkorom óta imádom a vizet és a vizek élővilágát. Általános iskolásként versenyszerűen úsztam, majd búvárúszó lettem, így megismerhettem a víz alatti világot. Egyetemi éveim alatt egyértelművé vált számomra, hogy a tengerbiológia áll legközelebb hozzám, a jövőben azzal szeretnék foglalkozni. 25 évvel ezelőtt kapcsolódtam be először egy világméretű tengerbiológiai kutatásba. Hát, így kezdődött…
– A filmes világban ismert operatőrként számos produkcióban közreműködött, valamint egy interaktív adást is készítettek a víz alatt. Mesélne nekünk erről?
– Egy teljesen úttörőnek számító média projektben vettem részt néhány éve. Napi, élő-, interaktív adást készítettünk a Kajmán-szigeteken egy tévé számára, méghozzá a víz alól. A nézők a világ minden tájáról tehettek fel kérdéseket a műsorvezetőknek. A biológus szakember pedig a víz alól válaszolt. Ehhez különleges technikát kellett használnunk a forgatások során. Én például 300 méter optikai kábelt húztam magam után a víz alatt, hogy a képet és a hangot továbbíthassuk a partra. A szigetek körüli korallzátonyok élővilágáról szóltak az adások. Olyan operatőrre volt szükség, aki gyakorlott búvároperatőr és jól ismeri a helyi víz alatti élővilágot, hiszen az élő adás alatt – ha éppen egy adott halfajról kezdett mesélni a műsorvezető, akkor nekem rögtön ki kellett választanom a sok úszkáló hal közül azt, amelyikről éppen szó volt.
– Merülései során cápákkal és aligátorokkal is találkozik…mi volt a legextrémebb helyzete?
– Nem mondanám, hogy ilyenbe kerültem a merüléseim alatt, hiszen abból akár nagy baj is lehetett volna. Cápákkal vagy éppen egy 400 fős delfincsapattal való merülés a munkámhoz tartozik. De ha már valami „extrémet” kellene mondanom, akkor talán egy tengeriuborka fenekének a filmezése volt az másfél órán keresztül… ez talán megüti a mércét.
– Tengerbiológusként több nemzetközi környezetvédelmi projektben vett már részt, célja pedig a víz alatti élővilág és a korallok megmentése. Tehetünk mi bármit is annak érdekében, hogy a globális felmelegedés okozta károkat visszafordíthassuk?
– Remélem igen. Ennek egyik jó példája a mangrove erdők újratelepítése. Ezek a tengerparti növények 4-5-ször annyi szenet kötnek meg és tárolnak, mint a szárazföldi erdők. Ezzel csökkentik az üvegházhatású gázok mennyiségét a légkörben. Sajnos nagyon sok helyen ezeket az erdős területeket kiirtották, hogy rákfarmokat, lakóházakat, és utakat hozzanak létre. Ha az erdőket visszatelepítjük, az segíthet a globális felmelegedés lassításában. Egyik projektünk része a mangrove erdők visszatelepítése.
– A Kids for The Oceans Egyesület a gyerekeket is bevonja a kutatásaiba. Úgy tudom, a fia is részt vesz a programban. Meséljen erről!
– Célunk, hogy a fiatalabb generációt is bevonjuk a tengerek élővilágának megmentésébe, hiszen egy elpusztított korallszirtet csak több évtizedes munkával állíthatunk helyre. Éppen ezért, először a gyerekeimet kértem meg, hogy segítsenek ebben a munkában. Elsőként korallóvodát telepítettünk közösen, aztán mangrovét ültettünk a fiammal. Nagyon tetszett nekik ez a kalandos munka, szívesen jönnek mindig velem. Ezekre az igazán hasznos utakra most már nem csak velük megyek. Bárki, akit érdekel – legyen az gyermek vagy felnőtt – csatlakozhat hozzám, jelentkezhet túrára, expedícióra, hogy egy aprócska lépést tegyen velünk a Föld tengeri élővilágának megóvásáért.
