Magyarországon nagyon magas a császármetszések aránya, meghaladja a 40 százalékot, ráadásul hiányzik az egységes szakmai irányelvek rendszere is – írta meg az economx.hu. Kiss Verus, a Császárvonal alapítója szerint nagyon fontos lenne a gyakorlat egységesítése, hogy ne az adott kórházban kialakult és eltérő protokollok alapján döntsenek az orvosok.
A császármetszéseket szabályozó irányelv tizenkét éve lejárt Magyarországon, figyelmeztetett ennek kapcsán a Magyar Orvosi Kamara (MOK). Ezért nem létezik egységes gyakorlat sem a császármetszésről, sem a gyermek túlhordásáról, sem pedig a születésmegindításról. A számok sokkolóak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a császármetszéseknek 15 százalék körül kellene alakulniuk, szemben a hazai 40 százalékkal. Ugyan a várandós nők átlagéletkora egyre magasabb és egyre több az alapbetegségük is, ám ezek önmagukban nem indokolnák e magas arányt. Hasonlóképpen a lombikprogram során létrejött terhességeknek sem kellene automatikusan császármetszéssel végződniük.
A MOK emlékeztet arra, hogy korábban ők feleltek a szakmai protokollok kidolgozásáért, azonban az állam húsz évvel ezelőtt elvette e jogot tőlük. Kiss Verus pedig arra figyelmeztetett, hogy például Budapesten kórházanként változik a gyakorlat. Míg az egyik kórházban az édesanyát császáros előzménnyel kiírják császármetszésre a 38. héten, egy másik kórházban akár a 41. hétig is várnak vele, és hüvelyi szülésbe engedik. Emiatt az édesanyák „nyomozni” kénytelenek, hogy hol és milyen protokoll van érvényben, van-e lehetőség gyengéd császárra, illetve hol biztosítják az úgynevezett aranyórát számukra. Utóbbi azt a bőrkontantust jelenti, amikor az újszülöttet egy órán keresztül édesanyja meztelen mellkasára fektetik – sok helyen ugyanis ezt nem engedélyeik a császármetszést követően.
