Bár elsőre formai kérdésnek tűnhet, hogy a jelenlévő vezetőket a francia ábécé szerint ültetik el, valójában ez komoly jelentéssel bíró döntés – különösen olyan kényes politikai kontextusban, mint a Trump–Zelenszkij viszony, vagy az orosz–ukrán háború utórezgései.
A forma nem semleges: az ábécé politikát ír
A legtöbb nemzetközi eseményen az állami vezetőket általában: az angol ábécé szerint, vagy a fogadó ország hivatalos nyelve alapján ültetik el.
Igen ám!
Ha angolul történne az elhelyezés, Trump (United States) és Zelenszkij (Ukraine) egymás mellé kerülhetnének.
Ha olaszul (Stati Uniti – Ucraina), akkor is.
De a francia ábécé szerint: États-Unis (USA) az E betűnél, Ukraine pedig az U-nál kap helyet. Így a két vezető jelentősen távolabb kerül egymástól – és ez nem véletlen.
Miért fontos? Több világkép, egy tér
Például: Donald Trump és Volodimir Zelenszkij két ellentétes politikai narratívát képvisel: Trump gyakran kritizálta az ukrajnai támogatásokat, és nem titkolt gyanakvással kezelte a NATO-szövetségi viszonyokat. Zelenszkij az orosz agresszió áldozataként a nyugati egység, a demokrácia és a kollektív védelem egyik arca lett.
Egy temetésen minden mozdulat, minden ülőhely szimbolikus lehet: ki kinek a közelében ül? Ki kerül reflektorfénybe? Ki van marginalizálva?
A francia ábécé szerinti ültetés, miközben formailag „semleges”, pontosan lehetővé teszi ezeknek a konfliktusoknak az elegáns kikerülését:
Trump és Zelenszkij nem ülnek egymás mellé → elkerülhető a sajtó által kiemelt kínos fotó vagy feszültség. Vagy a temetés közbeni vita, gyalázatos, kirobbanása.
A Vatikán nem választ politikai oldalt, okosan választ és csak a protokollra hivatkozik.
Finom diplomácia, erős üzenet
Ez a fajta láthatatlan diplomácia a Vatikán specialitása: Nincs botrány. Nincs konfrontáció. De a rend és a jelzés mégis megvan.
A francia nyelv használata diplomáciai hagyományra hivatkozik, de egyben lehetővé teszi a kényes távolságtartást is olyan szereplők között, akik között a feszültség tapintható.
Egy temetés is beszélhet – csak csendben
Ferenc pápa mindig is a szimbolikus gesztusok mestere volt: egyszerű ruházat, kézfogások a periférián élőkkel, váratlan látogatások háborús övezetekben. Halála után a temetés tovább viszi ezt a gondolkodást: egy olyan esemény, ahol a csend is jelentéssel bír.
És talán éppen az ábécé segít abban, hogy ne alakuljanak ki újabb konfliktusok – legalább most nem.
