A világ egyik legrejtélyesebb magyar írója, Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia indoklása szerint „magával ragadó és prófétai erejű életművéért, amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”. A döntéssel Kertész Imre után ismét magyar név került a világszínpadra: Krasznahorkai lett a második magyar író, aki elnyerte az irodalmi Nobel-díjat.
A gyulai születésű író 1954-ben látta meg a napvilágot, de már fiatalon érezte, hogy szűk neki a kisvárosi világ. 18 évesen elszökött Gyuláról, hogy megvalósítsa önmagát – és ezzel kezdetét vette egy különös, kalandos és magányos életút. Később kiszabadult a szocialista Magyarország szürkeségéből, és élt Japánban, Németországban, az Egyesült Államokban és Kínában is. Mindig úton volt, mintha soha nem találta volna meg a helyét, csak a szavakban és a történetekben.
Krasznahorkai 1985-ben robbant be a Sátántangó című regényével, amelyből később Béla Tarr készített legendás, hét és fél órás filmet. Azóta világszerte a „magyar Kafka”-ként emlegetik, hosszú, hömpölygő mondatai és apokaliptikus látomásai miatt. Művei nem könnyű olvasmányok, de azok, akik elmerülnek bennük, egy másik világba jutnak: sötétbe, ahol mégis ott dereng valami fény.
Az író 2015-ben elnyerte a rangos Man Booker International Prize-t, és már akkor sokan úgy gondolták, előbb-utóbb Nobel-díjat kap. A mostani elismerés tehát nem meglepetés, inkább egy korszak beteljesülése. Az író, aki mindig a peremen élt – kívül a rendszeren, kívül a zajon –, most a világ irodalmi csúcsára került.
