Az apró műanyagdarabkák bekerülnek a vérünkbe, onnan pedig fel az agyunkba. És jön a betegség…
A mikroműanyagok képesek átjutni a vér-agy gáton, és lenyelés után bejutni az agyba – derül ki egy egereken végzett új tanulmányból.
A mikro- és nanoplasztikkal (MNP-k) táplált egerek agyában már két órával a lenyelés után kimutatták, hogy a tudomány számára eddig ismeretlen mechanizmus révén tartalmazzák azokat, ami arra utal, hogy a szinte mindenhol megtalálható apró műanyagok még aggasztóbbak lehetnek, mint korábban gondolták.
A kutatók úgy vélik, hogy az MNP-k, ha egyszer bekerültek, egy sor súlyos betegség kockázatát növelhetik.
„Az agyban a műanyag részecskék növelhetik a gyulladás, a neurológiai rendellenességek vagy akár az olyan neurodegeneratív betegségek kockázatát, mint az Alzheimer- vagy a Parkinson-kór” – mondta Lukas Kenner, a tanulmány egyik vezető kutatója.
A műanyagoknak a mindennapi élet szinte minden egyes területén történő felhasználásának szomorú valósága, hogy a mikroműanyagokat és nanoplasztikákat világszerte megtalálják az állatokban, sőt, még az emberi méhlepényben is, ami azt jelzi, hogy talán már nincs hová elbújni előlük – számolt be róla az IFLScience.
Az ilyen részecskék a műanyag palackokból és élelmiszercsomagolásokból származó ivóvízzel kerülhetnek az emberi szervezetbe. A becslések szerint évente 90 000 részecske kerülhet egyetlen palackozott vizet ivó ember szervezetébe.
A csapat most azt reméli, hogy új transzportmodelljük segíthet a jövőbeli kutatások során az MNP-k megértésében és az egészségre gyakorolt hatásukban.
„A mikro- és nanoplasztikus részecskék által az emberekre és a környezetre gyakorolt potenciális ártalmak minimalizálása érdekében elengedhetetlen a használatuk korlátozása, amíg további kutatásokat végeznek az MNP-k hatásairól” – magyarázta Kenner.
