Sir Elton John rekordot döntött az idei Glastonbury-n: a fesztivál történetének legnézettebb headlinere lett, és több mint hétmillióan nézték élőben a BBC-n, hogy lássák brit utolsó fellépését. A 76 éves énekes minden bizonnyal a rá jellemző showműsort nyújtotta. Sokan azonban, akik évtizedek óta figyelemmel kísérték a pályafutását, észrevehették, mennyit változott a hangja. Ráadásul nem csak közvetlenül az 1980-as években végzett műtét után, amely során polipokat távolítottak el a hangszálaiból.
A hangszálak állítják elő a hangot. A gégében helyezkednek el, amikor a levegő a tüdőből a gégén keresztül távozik, a hangszalagokat rezgésbe hozza, ezáltal hangot produkál.
A hangszalagok három fő részből állnak: a vocalis izomból, a hangszalagból és az azokat borító (mirigyeket tartalmazó) nyálkahártyából. Ez tartja nedvesen a felületüket, és védi őket a sérülésektől. A gégében körülbelül 17 másik izom is található, amelyek megváltoztathatják a hangszalagok helyzetét és feszültségét – és így a hangot is. A pubertás előtt a hangszalagok által termelt hangban nagyon kevés különbség van a nők és a férfiak között. A pubertáskorban azonban a hormonok kezdik kifejteni hatásukat. Ez megváltoztatja a gége szerkezetét – a férfiaknál az „ádámcsutkát” kiemelkedőbbé teszi – és a hangszalagok hosszabbá. A pubertás után a férfiaknál 16 mm, a nőknél 10 mm hosszúak.
A nők hangszálai a pubertás után 20-30%-kal vékonyabbak. Ezek a rövidebb, vékonyabb hangszálak az okai annak, hogy a nők hangja jellemzően magasabb, mint a férfiaké.
A hormonok a pubertás után is befolyásolhatják a hangot. Például egy nő hangja a menstruációs ciklusának szakaszától függően másképp szólhat – a legjobb hangminőség a peteérési fázisban van. Ennek oka, hogy a mirigyek ebben a fázisban termelik a legtöbb nyálkahártyát, ami a hangszalagok legjobb működőképességét biztosítja. A kutatások azt is kimutatták, hogy a fogamzásgátló tablettát szedő nőknél a hangminőség kevésbé változik, mivel a tabletta megállítja a peteérést.
Ahogy öregszünk, a gége ásványianyag-tartalma növekszik, így merevebbé válik, és inkább hasonlít a csontra, mint a porcra. Másrészt a premenstruációs fázisban bekövetkező hormonális változások akadályozzák a hangszalagokat, és merevebbé teszik azokat. Ez magyarázhatja, hogy az 1960-as években az operaénekesnőknek miért ajánlottak „pihenő napokat”, hogy ne sérüljenek meg a hangszálaik. És mivel a nők hangszálai vékonyabbak, nagyobb valószínűséggel károsodhatnak a túlzott igénybevétel miatt.
A test szinte minden más részéhez hasonlóan a hangszálak is öregednek. De ezek a változások nem biztos, hogy mindenki számára annyira észrevehetőek.
Ahogy öregszünk, a gégefő ásványianyag-tartalma elkezd növekedni, így merevebbé válik, és inkább hasonlít a csontra, mint a porcra. Ez a változás már a harmincas éveinkben elkezdődhet – különösen a férfiaknál. Ezáltal a hangszalagok kevésbé lesznek rugalmasak. A hangszalagok mozgását lehetővé tevő izmok is fogyni kezdenek (akárcsak más izmaink) az életkor előrehaladtával. A hangszalagokat tartó szalagok és szövetek is veszítenek rugalmasságukból. A tüdőizomzat működése is lassul, ami mérsékli a tüdőből kilökött levegő erejét a hang létrehozásához. A védő nyálkát termelő mirigyek száma is kevesebb, a gége irányítására való képesség csökkenése mellett.
Bár a legtöbb embernél a hangszalagok nagyjából azonos ütemben öregednek, számos életmódbeli tényező növelheti a károsodásuk kockázatát – és így megváltoztathatja a hangja hangzását. A dohányzás például helyi gyulladást, fokozott nyálkatermelést okoz, de kiszáríthatja a nyálkahártya felületét is. Az alkohol hasonló hatással bír. Idővel ezek a tényezők károsíthatják a hangszalagokat, és megváltoztathatják a hangszínt.
Egyes vény nélkül kapható és vényköteles gyógyszerek is megváltoztathatják a hangot – például a gégegyulladásra használt szteroid inhalátorok. A vérhígítók szintén károsíthatják a hangszalagokat, és polipok kialakulását okozhatják, ami a hangot rekedtté teszi. Az izomlazítók is vezethetnek irritációhoz és hangszálkárosodáshoz, mivel a gyógyszer lehetővé teszi, hogy a gyomorsav visszamosódjon a gégébe. Az ezen gyógyszerek által okozott irritáció és elváltozások jellemzően megszűnnek a használatuk abbahagyása után.
Egy másik életmódbeli tényező lehet a túlhasználat, ami jellemzően énekeseknél és más, a hangjukat munka közben sokat használó embereknél, például tanároknál és fitneszoktatóknál fordul elő. Ez a Reinke-ödéma nevű, nem gyakori állapothoz vezethet, amelyet a dohányzás is okozhat. A Reinke-ödéma következtében a folyadék megduzzad a hangszalagokban, ami megváltoztatja a hangmagasságot – gyakran mélyebbé teszi azt.
A napi szintű hangos éneklés vagy olvasás elegendő mozgást biztosíthat a hangszálaknak ahhoz, hogy lelassuljon a hanyatlásuk. A Reinke-ödéma szélsőséges eseteiben műtétre van szükség a folyadék elvezetéséhez. A legtöbb esetben azonban a pihenés és az irritáló anyagok (dohányzás és alkohol) kerülése bizonyul a leghasznosabbnak, míg a beszéd- és nyelvterápia szintén kezelheti a hang megváltozását.
Bár a hangszálainkkal bekövetkező, korral járó változások egy részén nem tudunk segíteni, a folyamatos használat révén megőrizhetjük hangminőségünk és hangképességünk egy részét. Ez lehet a magyarázata annak, hogy az énekeseknél a kor előrehaladtával sok esetben lényegesen kevesebb hangi elváltozás figyelhető meg, mint nem éneklő társaiknál. A hidratáltság megőrzése, valamint az alkohol- és dohányfogyasztás korlátozása azonban segíthet megelőzni a nagymértékű hanyatlást és károsodást.
