A dohányosok a munkahét több mint két teljes óráját dohányzással töltik. Ez napi 25 percet jelent. És 92 órát egy évben.
A friss felmérés eredményei szerint a dohányzó emberek évente több mint két héttel több szabadságot kapnak ilyen módon. Tehát sok munkaidő valóban „füstbe megy”. De vajon ez valóban megengedett?
A törvény szerint igen: Ha napi hat óránál többet dolgozik, 30 perc szünetre jogosult. Ha kilenc óránál többet dolgozik, további 15 perc jár. De mi a helyzet a rövid extra dohányzási szünetekkel?
A megkérdezettek 69 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a munkaidőben a dohányos szokása miatt további szüneteket tart, de ezeket sehol sem jegyzik fel.
A megkérdezett 1000 dohányos 18 százaléka mindegyik esetben azt állította, hogy naponta háromszor vagy négyszer hagyja el a munkahelyét egy-egy dohányzási szünetre. 16 százalékuk naponta ötször megy ki. Minden tizedik válaszadó tíz vagy még több ilyen szünetet tart naponta. Az egyes szünetek hosszát tekintve messze az öt perc volt a leggyakoribb válasz (40 százalék).
„Ha azt a statisztikai átlagot vesszük, hogy egy ember naponta alig több mint ötször hagyja el a munkahelyét valamivel több mint öt percre, hogy rágyújtson, ez talán nem hangzik soknak. De egy teljes munkahétre extrapolálva ez a személy két órával kevesebbet dolgozik” – mondja Lindblad.
A megkérdezett dohányosok több mint fele egyetlen perccel sem csökkenti az ebédszünet idejét, hogy kompenzálja a cigarettaszüneteket
A dohányosok túlnyomó többsége egyébként nem hiszi, hogy nemdohányzó kollégáik haragudnának rájuk, amiért extra szüneteket tartanak. Csak minden ötödik mondta, hogy negatív reakciókkal vagy megjegyzésekkel szembesült – írja a Bild egy brit piackutató elemzésére hivatkozva.
