Október 1-jén elcsendesedtek a Gellért Gyógyfürdő termei: a több évszázados fürdő kapui hosszú évekre bezárultak. A budapestiek és a turisták kedvence, ahol tavaly még több mint 400 ezren mártóztak meg a gyógyító vizekben, most évekig csak állványok és munkagépek zajától lesz hangos. A komplexumot utoljára az 1970-es években renoválták, ám mostanra komoly statikai problémák jelentkeztek, amelyek azonnali beavatkozást igényeltek.
A Gellért fürdő azonban mindig is többet jelentett egyszerű medencéknél. Története mélyen összefonódik Budapest múltjával. Már a középkorban is ismerték és használták itt a forrásokat. A török időkben „leprások fürdőjeként” emlegették a helyet, mert a gyógyvíz hatását bőrbetegségekre keresték. A legenda szerint az itteni gőzben és vizben sokan enyhülést találtak a legrettegettebb kórban szenvedők is.
Más források „szüzek fürdője” néven is emlegetik, mivel a hódoltság idején itt tartották elzárva a nagy hatalmú budai aga háremhölgyeit. Rossz nyelvek szerint azonban éppen hogy a szüzességüktől már régen elbúcsúzott rosszlányok jártak ide a környékbeli bordélyokból. A legprofánabb magyarázat azonban alighanem az lehet, hogy az itt feltörő hévíz a női bajokra is gyógyír volt.
A mai pompás szecessziós épület 1918-ban nyílt meg, a Gellért Szállóval egy időben. Mozaikjai, díszes kupolái és színes üvegablakai Európa-szerte híressé tették, medencéi pedig nemcsak a gyógyulni vágyókat, hanem a társasági élet kedvelőit is vonzották. A két világháború, majd az államosítás sem tudta megtörni a fürdő varázsát: mindig is a főváros egyik ékköve maradt.
Most azonban a múlt újra közbeszólt: a szállóval közös statikai problémák életveszélyessé tették az épület egy részét, így a felújítás elkerülhetetlen. Bár legalább három évig nélkülöznünk kell, abban bízhatunk, hogy a munkálatok után a Gellért ismét régi fényében tündökölhet. Addig maradnak az emlékek: a párás kupolaterem illata és a hullámmedence nosztalgiája. Meg persze a tudat, hogy évszázadok óta ugyanaz a víz áramlik a föld mélyéből, amely túlélte a középkori ispotályokat, a török uralmat, királyi udvarokat és bordélyokat, háremeket és lesifotósokat. És túl fogja élni a felújítást is.
