Egy új éghajlatvédelmi forgatókönyv teljesen más és pozitív megvilágításba helyezi a farkasokat, mivel Skóciában csak az állatoknak köszönhetően évente egymillió tonna CO₂-t lehetne „megtakarítani” a jövőben. A brit Leedsi Egyetem kutatói szilárdan meg vannak győződve arról, hogy a szürke farkasok visszatelepítése a skót felföldön hozzájárul a nettó nulla cél eléréséhez.
Azt gondolnánk, hogy különösen a Skót-felföld majdnem úgy néz ki, mint amikor létrejött, de tény, hogy az ottani kopár növényzet egyre inkább a hátrányukra változott. A szürke farkast 250 évvel ezelőtt kiszorították és kiirtották, ezért a gímszarvasok természetes ellenség nélkül szaporodhattak el, és előszeretettel tizedelik a fákat, mert különösen a fiatal csemeték ízletesek. Ergo? Több farkas = kevesebb gímszarvas = több fa.
A tudósok által kidolgozott szemléltető modell szerint már 167 farkas is elég lenne ahhoz, hogy a szarvasállományt a megfelelő szintre csökkentsék, hogy a fák természetes módon visszanőhessenek. Sajnos az erdők jelenleg a gímszarvasok fogyasztása miatt zsugorodnak, és nincs esélyük a természetes regenerálódásra. Ha ezt a farkasoknak köszönhetően természetes módon visszafordítanák, a kutatók becslése szerint évente egymillió tonna szén-dioxidot lehetne megtakarítani – csak azzal, hogy a természetnek esélyt adnának arra, hogy magától tegye a dolgát.
Csak ezen számítás alapján minden egyes farkas 186 000 eurónak megfelelő összeget érne, ha évente 6080 tonnával több CO₂-t tudna a természet felszívni – írja a heute.at.
A kutatók mindenesetre egyetértenek abban, hogy az éghajlati válságot csak a biológiai sokféleség segítségével lehet kezelni.
