A budapesti diáklány, Sávolt Karolina még csak 13 éves, de már tőle hangos a művészvilág. Interjúkat ad a tévében, újságok cikkeznek róla. Karolina hatodikos volt, amikor a festményeiből Budán megnyílt az első kamara kiállítása. Egy év múlva már az önálló kiállítását ünnepelték a híres Bodó galériában. Azóta nincs megállás. Képei eljutottak Dubajba, Barcelonába és Nizzába is. A fiatal lány pár napja ismét a Bodóban tűnt fel, 24 festménye ott kezdte az idei évadot. Már a megnyitón elkelt az összes, több alkotására külföldről akadt vevő. És a folytatás? A kiállítás innen május végéig Törökországba, Ankarába költözik. Júliusban New Yorkba, ősszel pedig Párizsba, a világhírű Salon d’Automne-n várják a képeit.
New York, Párizs is várja a festményeit
Utóbbi kiállításon a világ legrangosabb festőművészeinek alkotását mutatják be, ahol Karolina elnyerte az ifjúsági ösztöndíjat. Menedzsere a nővére, Evelyn, aki médiatudomány diplomátval rendelkezik. Ő gondoskodik arról is, hogy Karolinának csak a festéssel kelljen foglalkoznia. Beszerzi az összes kelléket, a vásznat, festékeket, ha kell, elmossa az ecseteket. De ő szervezi a kiállításokat itthon és külföldön egyaránt.
„Minden nap festek, otthon, a kertünkben saját műtermem van. Egyszerre három-négy festményen is dolgozom, amíg az egyik szárad, a másikat folytatom” – árulta el az AcNews-nak Karolina. Aki egyébként kitűnő tanuló, teniszben korosztályos országos bajnok. Ikertestvére és osztálytársa, Dorián viszont nem fest, de örömmel segíti őt a tanulásban. Karolina sikerére az osztálytársai is büszkék. Példája ragadós, hiszen közülük többen is festenek. A nyolcadikos kamaszlány álma volt, hogy létrehozza a Nemzet Fiatal Művészei Alapítványt. Ezzel segíti a hátrányos helyzetű fiatalokat, hogy mindenkinek legyen esélye az alkotáshoz, a tanuláshoz.
„…így szeretném segíteni a betegek gyógyulását”
„Mindig fogok festeni, ez már az életem része. Az édesapám sebészorvos, a segítségével országszerte több kórházba is eljutottak a képeim. Én így szeretném segíteni a betegek gyógyulását. Mert hiszek abban, hogy minden, ami az érzékszervekre hat, és pozitív gondolatokat ébreszt, annak gyógyító hatása van – folytatta az ifjú festőművész. – Az égiektől kaptam egy lehetőséget az alkotásra. Szeretnék visszaadni valamit a környezetemnek. Nem magamnak, hanem az embereknek festek. Ezért könnyű szívvel elengedem a képeimet. Azt se bánom, ha külföldre kerülnek. Csak a legelső 5 festményemhez ragaszkodom. Azok ott lógnak a szobám falán.”
