Itt az új fogalom is: a mínuszos áramár. Egyre gyakoribb, hogy az áramtermelő fizet a fogyasztónak.
Az áram ára azokban az időszakokban (ünnepekkor, hétvégéken) süllyedhet nulla alá, amikor a fogyasztási igény gyenge, az erőművi termelés pedig – elsősorban a naperőművek vezérletével – annyira nagy, hogy jócskán meghaladja az aktuális felhasználást. Míg 2022-ben egyetlen olyan óra volt itthon, amikor 0,00 euró/megawattórán alakult a DAM (vagyis másnapi) órás ár, negatív ár pedig nem volt, addig 2023-ban eddig 16 napon alakult ki negatív áramár 61 különböző órában.
A negatív árak azért alakulnak ki, mert a támogatott áron termelő erőműveknek nem éri meg leállni, az energiatárolás technológiái pedig még nem eléggé fejlettek ahhoz, hogy ezt a „felesleges” villamos energiát egy adott napon belül vagy akár szezonálisan el lehessen tárolni, miközben a hálózatba kerülő áramot nem lehet kidobni.
Amikor a megugró termelés mellett a fogyasztás visszaesik, akkor a megújuló-termelők kénytelenek egyfajta ösztönzőt teremteni a potenciális fogyasztóknak, ennek az eszköze a negatív ár, amely július 2-án rekordot döntött: aznap három órakor mínusz 500 euró/megawattóra áron kínálták az áramot a tőzsdén, vagyis ennyit fizethettek a vevőiknek azok a termelők, amelyeknek a nyakán maradt a villamosenergia.
Hosszú távon a negatív áraknak messzemenő hatásai lehetnek a szereplők viselkedésére, az infrastruktúrára és nyilván az árakra is. Rövid távon azonban a meglévő villamosenergia-árképzés folyamatát nem tudják megrengetni – írja a 24.hu szakértői elemzése.
Ám mint hírlik, a kormány tervei között akad olyan, amely szerint minden lakossági áramfogyasztónak lehetővé teszik majd, hogy dinamikus (változó) árképzés szerint vehesse az áramot évi 2523 kWh, azaz a rezsivédett árú éves fogyasztás felett. Kétszázezer lakossági napelemest érinthet egy másik tervezett változtatás, a szaldó elszámolás megszüntetése.
