Nem álhír, korábban is megjelent már a Dunában, Drávában a folyami medúza. Most akkor nem szabad a vízbe menni?
Az úgynevezett cnidariák egyelőre Bécs északi részén található dunai ágban ütötték fel a fejüket. „17 éve evezek a bécsi Kuchelaunál. Még soha nem láttam ott medúzát. Mit jelent ez?” – tette fel a kérdést az ORF egyik műsorvezetője Twitter-üzenetében. És valóban: a vízfelszín elhomályosodása erősen emlékeztet az Adriáról ismert medúzajárványokra – írja krone.at
Craspedacusta sowerbii az édesvízi medúza neve, amely akár 2,5 centiméteres is lehet, és egy ideje már a Dunában kóborol. Nálunk, Magyarországon is. Bár eredetileg nem Európában őshonosak, az első európai említésük 1880-ból származik, amikor a londoni Királyi Botanikus Kertben egy tavirózsa kelyhében jelentek meg. Brazíliából vagy Kelet-Ázsiából származnak, innen kerültek Európába. Ma a faj az Antarktiszon kívül világszerte megtalálható.
Hogy szabad szemmel egyáltalán láthatóak, az a hosszú ideje tartó hőségnek köszönhető, amely felforrósította a Dunát. Az állatok az idejük nagy részében csak kb. 2 mm-es polipként élnek, ülnek tápanyagban gazdag vízinövényeken, és fonálférgekkel (orsóférgekkel) táplálkoznak. Csak 25 Celsius-fok feletti vízhőmérsékletnél alakulhatnak ki, bimbózással, a medúzák is – amelyek aztán láthatók a felszínen
Ennyit a tudományról – de hogyan hat ez a fürdőzés örömére? Egy dolog kellemetlen: a csúszós, nyálkás felületük. Az édesvízi medúza nem mérgező és nem veszélyes. Éppen ellenkezőleg: Mivel a lassú folyású, tiszta vizeket kedveli, megjelenése a Duna magas vízminőségének jele még a magas hőmérséklet ellenére is. A gyerekek és a hobbi kutatók számára pedig a cnidariak látványa igazi élmény.
