Ma reggel jelentették be, hogy ha elérjük az ötmilliós beoltottságot, további feloldásokra lehet számítani. Ezek között van az, hogy 500 főig meg lehet majd tartani a rendezvényeket, nem lesz kijárási korlátozás, ráadásul maszkot sem kell majd hordani közterületen. Ez persze szuper hír, de vajon ennyi idő berögződés után tényleg lemerik majd venni az arcukat eltakaró maszkot az emberek? Mennyire marad meg a félelem, a szorongás, és mikor jön el a teljes felszabadulás? Erről kérdeztünk meg néhány hazai hírességet.
Gergely Róbert: Óvatos duhaj vagyok!
„Megvannak az oltásaim. A munkám során sok színházi emberrel találkozom, és kényelmetlen ilyenkor maszkot hordani. Persze örülök a feloldásnak, de hozzászoktam már ahhoz, hogy felvegyem. Aggódom, nehogy visszás legyen a nagy nyitás. Attól még, hogy sok ember oltott lesz, a vírus nem fog eltűnni, itt marad velünk. Legalábbis a szakemberek ezt mondják. Úgy fogalmaznék, hogy én egy óvatos duhaj vagyok. Tehát a maszk nálam fog maradni, azáltal érzem magam biztonságban. A munkához le fogom venni természetesen, és akkor is, ha kisebb társaságban vagyok, megfelelő távolságot tartva egymástól. Kialakult már bennem az elmúlt év során egy félelem, szorongás, és a maszkhasználat már beleivódott az agyamba.”
Csonka Pici: Fokozatosság kell
„Nem szabad elfelejteni, hogy közterületről van szó, nem pedig beltérről. Úgy gondolom, azért a szabad levegőn könnyebb megoldani ezt az óvatosságot. A színházban továbbra is maszkot kell majd hordani az előadásokon. Mindenesetre támogatom ezt a könnyítést, és én is le fogom venni az arctakarómat. Fontos, hogy fokozatosság kell, és előbb-utóbb, talán majd ősszel, a beltéri maszkhasználatot is feloldják.”
Bódi Sylvi: Már alig vártam
„Persze, hogy lemerem venni. Már alig vártam, hogy ne kelljen felvenni az utcára. Ideje volt már annak, hogy ezt bevezessék. Sok emberben persze kialakult, hogy már automatikusan a maszkhoz nyúlnak, ha kilépnek az ajtón, de olyan kevés helyen voltam az elmúlt évben, hogy nálam ez nem jelentkezett. Alig léptem ki az ajtón, inkább a kertemben voltam egyfolytában. Nem fogok szorongani az emberek közelében, bízom az immunrendszeremben. Amúgy is jön a nyár, vicces is lenne, ha az emberek maszk formában barnulnának le.”
Molnár Tamás: A maszk az életünk része fog maradni
„Mindenki várt már erre a pillanatra. irgalmatlanul kényelmetlen már a maszkhasználat. Egy év alatt már kellőképpen megutálták az emberek ezt. Éppen ezért nem félek attól, hogy tartanak az emberek majd a szabadon való légzéstől. Mindezek ellenére viszont úgy gondolom, hogy a maszk az életünk része fog maradni. Főleg a nagyvárosokban, csomópontokon, nagyobb tömegben, biztos lesznek jó páran, akik eltakarják majd az arcukat. Ázsiában ez már amúgy is bevett szokás, csak ott a szmog miatt. A tömegben való szorongás pedig nem fog érinteni engem. Mikor kitört ez az egész, akkor jellemző volt rám, hogy elkapott néha ez az érzés, de folyamatosan edzettem magam, hogy ne legyen maradandó.”
