„Csak Rád gondolok édes fiam, Szilárd!” – írta Suhajda Szilárd édesapja. – „Nyakunkon a ‘gyermeknap’ és annak jegyében próbálok az egyik kedvenc Metallica számoddal köszönteni! Legszívesebben az ‘éterben’ küldeném hozzád, hogy halld meg és küzdj, hiszen úton van a segítség! Hiszen VAN MÉG esély, remény az élethez! Többször is lejátszottad részemre a gitároddal, és valóban ‘most semmi más nem számít’, (nothing else matters) csak Te, hogy térj vissza hozzánk, ez számít!” # Már tudjuk, hogy a Mount Everest csúcsán, a halálzónában nincsenek csodák. Suhajda Szilárdot sokáig kereste a világ legjobb serpáiból álló mentőcsapata, de nem találta meg. Feladták a kutatását. Holtteste örökre a hegyen marad. # Miután Szilárd édesapja megtudta, hogy a fiát nem találják, keresését feladták, az alábbi sorokkal búcsúzott: „Sziszikém! Sziszikém! Nincs szavam a nepáli hírekhez… Ha igaz is, ami lehetetlennel ér fel, bennem mindig élsz, idézve a képeslapod hátulján írt záró üzenetedet: Apa! Vigyázz az egészségedre és tudd, nagyon szeretlek! Szilárd – köszönöm és ez cseng állandóan a fejemben… Apuci! Én, A reményt adom fel utoljára…”
