Néhány napig betegállományban jegeli a golyóit Gábor, az egyik nagy budapesti pláza marcona biztonsági őre. Az ügy előzménye, hogy a falhoz szorított egy nyolcéves kisfiút, mondván: lopott. Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna, ugyanis a sarokba szorított lurkó határozottan cáfolta az állítását. Hiába. Előbb udvariasan megkérte a férfit, hogy engedje el. A kölyök a nemleges válaszra úgy ágyékon rúgta a terpeszben álló bácsit, hogy az a fájdalomtól vinnyogva hívott segítséget a rádióján.
„A rúgás pillanatában szopránná változott a hangom. Most vinnyogva beszélek, és fogalmam sincs, hogy ez idővel elmúlik-e. Van rá esély, hogy meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy életem végéig közröhej tárgya leszek” – mondta aggódva a Metropolnak a biztonsági őr. Aki fegyelmezetten jegeli a sajgó testrészét, de attól fél, ha visszamegy dolgozni, a kollégái kiröhögik, és sokáig ő lesz majd a céltáblájuk.
Ráadásul Gábor főnöke is a kisfiúnak adott igazat. Hiszen semmi nem volt nála, ami lopásra utalt. Kijelentette, a kollégája túlkapást követett el, a gyerek pedig jól tette, hogy megvédte magát az őrrel szemben. És ha ez nem lenne elég, a főnöke még fegyelmit is adott a túlbuzgó őrnek.
