A palmari katolikus egyház, a spanyolországi Palmar de Troya falu szélén található, és 1968-ban alakult Szűz Mária állítólagos jelenései alapján. A külvilágtól elszigetelt vallási közösségnek saját Bibliája és saját pápája van, aki maga választja meg utódját.
2016 óta a svájci Joseph Odermatt a vezetője, III. Péter néven. A római katolikus egyház már 1983-ban azzal válaszolt az alapító Domínguez y Gómezre és követőire, hogy kiátkozta őt, aki saját hatáskörben nevezte ki magát pápának.
„Az egyházat azért alapították, mert követői azon a véleményen voltak, hogy a katolikus egyház már nem a helyes úton jár’” – magyarázza Georg Schmid vallási szakértő. Az alapító ezért nevezte ki magát pápának. „A katolikus egyház szempontjából azonban nem ismerik el az elszakadást” – mondja a Blicknek adott interjúban.
Schmid szerint az egyház „fénykorát” az 1970-es és 1980-as években élte, amikor Svájcban is sokan voltak, akik a közösséghez tartozónak érezték magukat. Ma azonban már csak néhány képviselője van Svájcban – „a svájci pápa ellenére”. A hívek nagyon konzervatív értékeket képviselnek – nincs újság, nincs rádió, nincs televízió. „A kívülről érkező információkat kritikusan szemlélik” – foglalja össze Schmid. A kör „nagyon zárt”.
„Nem olyan veszélyes, mint más szekták”
Schmid szerint az egyház egyértelműen a szekták közé sorolható. „2011 óta a tagok jövedelmének 10 százalékát szedi be, és azt tanácsolják nekik, hogy haláluk előtt adják el ingatlanjaikat, és a pénzt az egyháznak adományozzák. Tehát a pénzügyek tekintetében is nagyon hasonlítanak egy szektához” – mondja, de hangsúlyozza, hogy nem mondható olyan veszélyesnek, mint más szekták. „De ha erősen növekedne, akkor szemmel kellene tartani” – teszi hozzá Schmid. Minél több szektára jellemző tulajdonságnak felel meg egy közösség, annál problémásabb, magyarázza a szakértő: „A legfontosabb kritérium a megkérdőjelezhetetlen vezetés. Ahol mindenki pontosan ugyanazt a véleményt vallja, ott óvatosságra int”.
Zsugorodó közösség
Ehhez jön még az a hit, hogy ez az egyetlen igaz egyház, a követőkkel szemben támasztott pénzügyi követelmények és a szigorú szabályok – például, hogy a nőknek szoknyát kell viselniük és fátylat kell hordaniuk az istentiszteleteken. „Sok szekta át akarja alakítani a társadalmat, de ez itt nem lehetséges, mert a közösség kicsi, és folyamatosan zsugorodik” – mondja Schmid.
A Palmar de Troya-i gyülekezetnek korábban több mint 10 000 tagja volt. 2011-ben már csak 1000-1500-an voltak, és Georg Schmid vallási szakértő feltételezi, hogy ez a szám időközben még tovább csökkent.
