Mint a felbolydult darázsfészek, olyan a hangulat Lőrinciben vasárnap óta. Egyelőre rejtély, hogy a Heves vármegyei városkában élő két család miért csapott össze karddal, pisztollyal és vasvillával. A hatvani kórházban combnyaktöréssel fekvő Oláh Attila segítség nélkül be sem tud ülni a kerekesszékbe. Mint mondja, építési vállalkozása van, soha senkinek nem ártott. Most mégis mozgásképtelen, platinával kellett összecsavarozni a lábát… Egy hónapig a kórházban fekszik majd, aztán öt hónapig a rehabilitáción lábadozik. Majd szétveti a düh, amikor az Acnews-nak felidézi a vasárnap délelőtt átélt drámai perceket. Azt mondja, álmában újra átéli, ahogy a támadója eltorzult arccal emeli rá a kardját.
„Lőrinciben csak Babódi családként ismernek minket. Minden vasárnap reggel a fiamékkal a hatvani piacon reggelizünk. Hurkát meg kolbászt. Legutóbb hazafelé szemből érkezve a Bagara család az autónkra lőtt, majd továbbhajtottak – emlékezik a férfi. – Megfordultam, utánuk mentem, ők a kocsijukból kihajolva lőttek rám és a fiamra.”
Csőre rántotta a rendőr a pisztolyát
Hogy ezután mi történt, az egyelőre rejtély. Talán a házakra szerelt kamerafelvételek elemzése után kiderül. Tény, hogy a vasúti átjárónál a két autó egymásba és árokba csúszott. Majd elszabadult a pokol. A Babódi és a Bagara család tagjai egymásnak estek. Hogy kinél volt a vasvilla? Meg bozótvágó és fejsze? És ki lőtt a pisztollyal? Mindenki azt mondja, hogy a másik.
„A halál küszöbén voltam. Félek, bejönnek ide a kórházba is a támadóink és agyonütnek” – sóhajtja az építési vállalkozó. Fia, ifjabb Attila mutatja a szétlőtt autókat. Ő is retteg, félti a családját. Hangsúlyozza, hogy a Bagara család tagjai minden előzmény nélkül lőttek rá az ő és az édesapja kocsijára.
„A helyi körzeti megbízott is látta a támadóinkat, csőre rántotta a pisztolyát, úgy kiabált Bagaráékra, hogy hagyják abba. Az a szomorú, hogy mi vagyunk a gyanúsítottak, pedig tisztességesen élünk. Korábban a rendőrséggel soha dolgunk nem volt” – állítja a fiatalabb Attila. Aki elismerte, hogy az egyik rokona elvette a támadójuk gázpisztolyát, és azzal rálőtt az egyikükre, Balogh Tiborra.
Nem haragszanak a babódi családra
Viszont a Bagara család tagjai azt állítják, ők az áldozatok az ügyben. Ez az oka, hogy nem őket, hanem a babódi család tagjait gyanúsítja a hatvani rendőrség felfegyverkezve elkövetett csoportos garázdasággal. Bagaráék megszeppenve ülnek a konyhában. Olyanok, mint akik háborúból tértek haza. Balogh Tibor orrán éktelenkedik egy ragtapasz, ami pisztolyból leadott gumilövedék nyomát fedi. Milánnak a mellkasát szúrták meg vasvillával, a bal karját gumilövedék találta el. A füle tövét meg egy ásónyél. Hogy melyik kinek a kezében volt, majd a rendőrség kideríti.
„Nem haragszom a Babódi család tagjaira, pedig közülük való, aki mellkason szúrt a vasvillával. Minden nap a hatvani kórházba járok kötözésre, de csak este merek odamenni. Mert félek a bosszújuktól” – mondja Milán. Azt elismeri, volt nála is egy pisztoly, de a sokk miatt arra nem emlékszik rá, hogy használta-e.
„Békés emberek vagyunk, nem bántunk mi senkit. A HIT gyülekezetbe járunk. Tudjuk, hogy az ítélkezés csakis Isten dolga. Halleluja!” – veti közbe búcsúzóul az egyik asszony.
